Egy helyesen írt magyar nyelvű mondatnak van alanya és tárgya. Ez igaz a hitelesség megítélésében is, a hitelesség alanya általában természetes személy, a tárgya pedig a közölt illetve fogadott információ. Ebben az értelmezésben persze a hitelesség fogalmát már egy üzleti kommunikációban értelmezzük, feltételezzük az információ tárgyiasult meglétét, a közlő személyét, és a teljes akció megítélését végző személyt. Természetesen a személy, jogi személyiséggel is helyettesíthető, sőt az entitás fogalma alapján akár eszköz (hitelesített szerver vagy alkalmazás) is lehet. A hitelesség tárgya mint információ is igen összetett lehet, különböző formában, alakban, technológián és hordozón fordulhat elő. Az érthetőség kedvéért maradjunk egy gyakorlati példánál, a tegnapi focimeccs eredményét közli velünk a gyermekünk. Ebben a példában a hitelesség alanya az információt közlő gyermek, a hitelesség tárgya a focimeccs eredménye, mely információ (adat) verbális kommunikációval jut el hozzánk (halljuk az eredményt). Ebben a példában a hiteles közlés megítélését érzékszerveink közvetítik, felismerjük a gyermekünk (tényleg ő az?), és egyértelműen halljuk az eredményt tőle (és a gyermekünk még nem hazudik). A hitelességgel nincs is gondunk. Ha viszont a gyerek osztálytársa áll előttünk, felmerül a gyanú, hogy esetleg ott sem volt a meccsen (nem hiteles alany, hiszen más gyerekét nem ismerjük annyira, nem bízunk meg benne annyira...), valamint ha esetleg látta is a meccset, nem biztos, hogy tényleg az lett az eredmény, amit mond (bár mi érdeke lenne mást mondani?). Jól látszik, hogy könnyen kerülhetünk "hitelességi" válságba. Az üzleti életből vehető példák ilyen módon tovább színesítik a hitelesség alanyának és tárgyának vizsgálatát, mely szorosan illeszkedik a már korábban felvetett üzleti igényhez, amely az egész vizsgálódás mozgatórugója.