Az archiválás általában bonyolult feladat bármely ipari tevékenység esetén. Ez fokozottan igaz a gyógyszeripar területére. Igaz itt nem 30-50 évig üzemelő létesítmények tervdokumentációiról van szó, hanem a gyógyszerkészítmények teljes életútjának nyomon követhetőségéről. Adott esetben az időtáv könnyen a "végtelenbe" nyúlhat. Ha közlebbről megnézzük az archíválási feladatokat, hamar szembe találkozunk egy további körülménnyel: ez pedig a hatósági adatszolgáltatásoknak való megfelelés a már archívált állományokra vonatkozóan. A gyártói működés specialitásai miatt (pl. több telephely, beszállítói kör, leányvállalat, külföldi tulajdonos, stb.) az archíválás követelmény rendszerét alapvetően két dolog határozza meg: 1. mi a gyógyszergyár elemi, gyártói, gazdasági, működési érdeke, valamint 2. milyen követelményeknek kell megfelelnie az archívumnak a kifelé történő adatszolgáltatások során (főleg hatósági követelmények). A két szempontrendszer néha feloldhatatlan anomáliákat szül, erre jó példa, hogy a szkennert az adott digitalizáláskor egy adott üzemmódba lehet kapcsolni, a kimenet ez alapján meghatározott, de a belső, vagy a hatósági követelményeknek feleljen meg? Ha mindkettőt figyelembe vesszük, akkor a legdrágább, vagy legbonyolultabb feldoglozási és tárolási megoldáshoz jutunk, ha pedig választunk, vagy elágazunk a "fontosabb", vagy magasabb rendű igények szerint, akkor az archívum integritása foroghat kockán. Az előadásban a gyakorlati tapasztalatokból, és a felmerült megoldandó kérdésekből kaphatunk ízelítőt.