Az elektronikus számlázás nem csupán lehetőség, hanem szükségszerűség. Ha ezt a tényt a vállalkozások elfogadják és nem csak kostolgatják a gondolatot, miszerint "nekünk is e-számláznunk kellene", akkor tényleges elmozdulás várható, és talán beérnek a szakértői várakozások, miszerint az elektronikus számlák aránya, az alig-mérhető-mértékről, az 5-15%-os tartományba "ugorhat". Lavina-szerű, láncreakcióról beszélünk, amelynek az új HÉA irányelv 2013 január 1-i, tagállami szintű bevezetése talán egy újabb katalizátora lehet. Az előadásban sorra vesszük azokat a mélyen nyugvó kapaszkodókat, jogszabályi kellékeket, Uniós törekvéseket, és szakmai csoportok eredményeit, amelyekkel felvértezve megpróbálkozhat egy cég, egy szervezet elektronikus számla kibocsátásával, illetve e-számla tényleges befogadásával. Mivel a jogszabályi változás már igen közeli, célszerű a mostani tervezgetésbe a megújuló jogszabályi környezet reguláit figyelembe venni (pl. a vevőnek nyilatkoznia kell, hogy hajlandó e-számlát befogadni), valamint itt az ideje végig gondolnunk, hogy mit akarunk érteni az alatt, hogy "A papíralapú és az elektronikus számlák esetében azonos elbírálást kell alkalmazni, a papíralapú számlákkal kapcsolatos adminisztratív terheket pedig nem szabad növelni." valamint "Az azonos elbírálásnak az adóhatóságok hatásköre tekintetében is érvényesülnie kell. Az adóhatóságok ellenőrzési hatáskörének, valamint az adóalanyok jogainak és kötelességeinek egyformán kell érvényesülniük függetlenül attól, hogy az adóalany a papíralapú vagy az elektronikus számlázást választja-e."

Már az eddigi szakmai beszélgetések során is világossá vált, hogy az új HÉA idézetek kétélű fegyverré változnak annak függvényében, hogy éppen melyik fél (hatóság, vagy vállalkozó, szakmai szervezet, vagy megrendelő, stb.) veszi azt elő. Vannak szerencsére érdemi kapaszkodók, amelyek gyakorlati kiaknázásához viszont még izzadságos munka szükséges: "Az elektronikus számlák hitelessége és tartalmuk sértetlensége egyes meglévő technológiák – például az elektronikus adatcsere (EDI) és a fokozott biztonságú elektronikus aláírás – alkalmazásával is biztosítható. Mivel azonban más technológiák is léteznek, az adóalanyok számára nem írható elő, hogy egy adott elektronikus számlázási technológiát alkalmazzanak."

A kétélű fegyver hasonlat vezetett el a címbéli dilemma feltárásához: amikor elindulunk egy újszerű e-számlázási megoldás kidolgozása felé, kiderülhet, hogy az zsákutcává válik a piacon (pl. a nem-PKI, nem-EDI alapú megoldás?), vagy a bezúzhatatlan - bár digitalizált papírszámláink sorsa az eredendően elektronikus számlák tölcsérébe kényszerít. Hasonló tölcsérre bukkanunk az archiválási rendeletben, amely rossz hír az időbélyegző kényszerétől szabadulni vágyó e-számlázók számára... Miután a gyakorlat szintjén számos elágazásra, megoldási módozatra nyílhat, és nyílik lehetőség, az alapokat, az alapvető jogértelmezést kell világosan látnunk.

Bármennyire is a cégvezetők, ügyvezetők felelnek a számlák őrzéséért és kezeléséért, ez ma már alapvető informatikai feladat, ezért a piacon elérhető számlázó és könyvelési rendszerek gyártói számára is igen fontos, hogyan értelmezhetünk, és a gyakorlatban hogyan alkalmazhatunk egy-egy e-számlázási lehetőséget.

A felkészülés során korábbi lelkesedésemre lehűtő gondolatokat kaptam, miszerint a HÉA módosítás sem hozza meg az áttörést, de mindezek ellenére hinni szeretném, hogy az e-számlázás részleteinek, rejtelmeink objektív ismertetésével mégis egyre többen próbálkoznak majd valamilyen megoldás bevezetésével. Hiszen ne feledjék: az e-számlázás nem csupán lehetőség, hanem szükségszerűség!