Csak az utóbbi évek során vált széles kör számára elérhetővé a vegyes formátumú dokumentumkezelés. A korábbi megoldások éles különbséget tettek a papír alapú, és az eleve elektronikusan létező (keletkező) dokumentumok között. Nyilvánvaló, hogy a nyilvántartást (iktatókönyv) már régóta megoldották a szoftverek, de az adott dokumentum életciklusa során alkalmazott, és alkalmazható dokumentumkezelési funkciót igencsak elváltak a dokumentum formája, formátuma szerint, sokszor még szervezeti egységenként is máshogy kezeltek egy-egy dokumentumot ugyanabban a támogató rendszerben.

Jelen konferencia alapvető felvetése, miszerint az iratkezelés további lényegi változáson mehet keresztül, úgymond új verzióba léphet, visszatükröződik egyik ügyfelünknél kialakított rendszer alapvető filozófiájában. Ahogy a bevezetőben is hallhatjuk, az elektronikusan továbbított, végeredményében papír alapon hordozott bizonyító erő mögött, egy hitelesnek tekintett (és természetsen azzá tett) informatikai rendszer biztosítja a kölcsönös és elfogadható átmenetet papír formátum és elektronikus irat között. Már nem csak szkennelésről, digitalizálsáról beszélünk, amikor tulajdonképpen egy "kellemetlen" másolat keletkezik, amellyel muszáj valamit kezdeni (ráadásul a papír eredeti példányt is tovább görgetjük az életciklus rögös útján), hanem az eredeti irat valójában, elfogadottan "kettős" életet él, bizonyos esetben elektronikus formában fogadjuk el, bizonyos esetben papír alapon. Ennek az újszerű filozófiának óriási előnye van a korábban "mechanikusan digitalizáljunk mindent" elvhez képest, a bevezetési példánkon keresztül mindenki meggőződhet róla, hogy néhány alapelv elfogadása után nem is olyan nehéz elképzelni egy sokkal ideálisabb iratkezelés alaprendszer felépítését.