Őszintén az archiválásról - mi legyen a papír sorsa? Sokakat foglalkoztat az irataink, dokumentumaink sorsa. Sokaknak ez munkaköri feladata, így a szakmai megalapozottság és következetesség elengedhetetlen. A levéltári gyűjtemények alapján több száz éves múltat tekinthetünk át, láthatjuk papír irataink milyen sorsra "várnak" a következő ötven évben. De vajon mi lesz a sorsa a jelen rendszerekben tárolt adatoknak? Biztosan jól gondoljuk-e egy-egy archiválási döntés során, hogy mi fontos és mi nem? Vajon meddig tartható, hogy elektronikusan sokkal több információt őrzünk meg, mint korábban papír hordozón? Az információs robbanásnak köszönhetően, vajon helyesen gondoljuk, hogy őríznünk kell az információt? Szinte általános, hogy informatikai megoldásra bízzuk az archiválást is. A mindennaposan használt rendszereink a használat során "lelassulhatnak", mintha kopnának az alkatrészek egy motorban, amely jelenség - bár más elvi alapokon - de értelmezhető a mai szoftverek esetében. Célszerű szembenéznünk a valós problémával: a használatban lévő programok "kopását", "elhasználódását", sok esetben az átgondolatlan archiválási politika okozza. Ha felduzzasztjuk a vizet, nem emelhetjük mindig magasabbra a gátat, egyszer át fog szakadni. Semmilyen adatot nem tölthetünk egy rendszerbe a végtelenségig. Ezek az alapkérdések az archiválási politika kialakítása során.