Hol tart a megvalósítás a hitelesség igényére az üzleti életben Magyarországon és a nemzetközi piacokon?

Milyen megoldásokat fogunk használni az elkövetkező években?

Megoldódik-e a hétköznapi probléma az információs társadalom elektronikus ügyeinek intézése során?

Van-e gyógyír a nyomtalanul elvesző elektronikus "emlékezet" megőrzésére?

Olyan alapfogalmakat tisztáztunk, melyek a köznyelvi használaton túl iránymutatást adhatnak a különböző technológiák használatához, a szükséges fejlesztési és beruházási igények felméréséhez a helyesnek hitt út megtalálásához.

A rendezvényen nem volt szükség előképzettségre, több éves kriptográfiai gyakorlatra ahhoz, hogy megértsük az alapvető igényt, amely a kommunikáció elektronikus csatornákra való terelődésével és mennyiségi használatával egészen új kérdéseket vetett fel a társadalmak számára.

A történészek jelenkori aggodalma, miszerint nem marad hiteles emlékkép a jelenlegi elektronikus folyamatokról, az archíválási szakemberek aggodalma, miszerint az információ megtöbbszöröződésével minden lehetséges fizikai és logikai tárterület megtelik, a cégvezetők aggodalma, hogy a kezelt és fogadott, valamint a megszerzett információk súlya szétfeszíti, esetleg épp összeroppantja a vállalkozást, a munkavállalók aggodalma, miszerint az írott elektronikus információ archiválása, mint jogos cél, jogtalan eszközzé is válhat, a hétköznapi ember aggodalma, miszerint a személyes adatai elektronikus rendszerekben illetéktelen kezekbe, és akár illetéktelen célokra használhatók fel, mind-mind jogos aggodalmak. A társadalmi egyén szintjén az aggodalmak teljesítmény romláshoz, üzleti bizalmatlansághoz (az egészséges mértéken túl), felesleges álbiztonsági lépések megtételéhez vezetnek, melyek követezményei és jelenségei mindannyiunk asztalán megtalálhatóak.

Nem vállalhatjuk fel, hogy az aggodalmak fölül a bánatfelhőt feloszlatjuk, nem vállalhatjuk fel, hogy a nemlétező eszközt a kézbe adjuk, és legfőképp nem vállalhatjuk fel, hogy az egyéni döntéseket felelősséggel az egyén helyett hozzuk meg. Amit tehetünk, hogy rendszerezzük a gondolatokat, közösségi tudást szerzünk, meghozzuk az egyéni szintű, egyedi és lokális érvényű kis apró döntéseinket, segítünk a fogalmak értelmezésében, és a virtuális, nehezen felfogható technológiák, "eszközök" értelmezésében, és a valós hasznuk kimutatásában.

Tegyük fel nyugodtan magunknak is a kérdéseinket, mire van szükségünk (ha nincs valamire eszközünk), amivel rendelkezünk az mire jó és alkalmas, és amihez a közeljövőben hozzájuthatunk, az közvetlenül mire ad megoldást, még mire lesz majd jó, stb.

Szándékosan kerüljük azokat a fogalmakat, amelyek nehezen érthetőek, de a digitális azonosítás (személy azonosítás), a digitális hitelesítés (kriptográfia), és a hitelesítő eszközök mind-mind valamilyen célt szolgálnak.

A hitelesség kérdéskörében nem szabad érdekeket képviselni, csak a közös célt, mert a hitelesség egyoldalú értelmezése, vagy elfogadása kirekesztő hatású, emiatt csak a közös és kompromisszumokkal megerősített társadalmi szintű célok érdekében szabad a meglévő, vagy a jövőben elérhetővé váló technológiákat, megoldásokat alkalmazni.

Ajánlott linkek:

http://www.dmslabor.hu/konferencia.aspx?id=10